Vízbázisvédelem
1. A területen lévő vízbázisok főbb jellemzői
Magyarország hidrogeológiai adottságainak köszönhetően abban a szerencsés helyzetben van, hogy ivóvíz ellátásának csaknem 95 %-a a felszínalatti vizeken alapszik. Ez az arány területünkre is jellemző. Ezért hazánkban kiemelt fontossággal bír a felszínalatti vizek tartós védelmének biztosítása. Ez különösen sürgető az un. sérülékeny földtani környezetben található vízbázisok esetében.
Az ipari fejlődés árnyoldalaként a természeti környezet egyre nagyobb mértékben károsodik. Ezeken az un. sérülékeny földtani környezetben lévő vízbázisokon, a felszínen található szennyezőforrásoktól nem vagy csak részben védi meg a vízbázisokat a fölöttük lévő kőzetréteg.
A földtani védelem nélküli vagy részleges földtani védelemmel rendelkező vízbázisok esetében a föld felszínére került szennyezőanyagok elszennyezik a talajt, majd elérik a talajvizet, ahonnét évek, évtizedek alatt eljutnak a víztermelő kutakba.
A különböző szennyezőanyagok már nagyon sok helyen megjelentek a talajvízben, ahonnan kedvezőtlen esetben lassan, de feltartóztathatatlanul szivárognak a mélyebben található vízkészletek felé. Ezek a folyamatok az ember számára láthatatlanok, közvetlenül nem érzékelhetőek, így hajlamosak vagyunk a káros folyamat veszélyeit lebecsülni. Sokszor a felszín alatti vizek szennyeződése csak akkor válik ismertté, amikor az már közvetlen veszélyt jelent az ott élő emberek egészségére.
Területünkön 159 ivóvízbázis található, melyek közül 6 db un. távlati ivóvízbázis, 74 vízbázis pedig a sérülékeny földtani környezetben található vízbázisok közé sorolható.
Távlati vízbázisnak azokat a kiemelten jó víztermelési lehetőségekkel rendelkező vízbázisokat nevezzük, amelyek jelenleg még nincsenek kiépítve, de a távlati jövőben a stratégiai tartalékot jelenthetik. Ezeknek a területeknek az előzetes védelem alá helyezése támogatja a vízminőség megőrzését.
Távlati vízbázisok:
- Csákánydoroszló vb.
- Vát vb.
- Lenti- Lentikápolna vb.
- Letenye - Murapart vb.
- Letenye - DK-i vb.
- Ikervár- Balozsameggyes vb.
Ezen Távlati Vízbázisok mindegyike jogerős védőterület kijelölő határozattal rendelkezik.
Határozattal kijelölt TVB 2021
A sérülékeny vízbázisok közül 59 rétegvizet, 4 talajvizet, 6 karsztvizet, 2 hasadékvizet, 3 pedig partiszűrésű vizet termel.
2. A vízbázisvédelem jogszabályi háttere
A vízbázisok védelmének leghatékonyabb eszköze a vízbázis kiépítésével egyidőben a hidrogeológiai védőterület kijelölése, majd a védőterülettől a szennyező források távoltartása.
Az ivóvízbázisok védelméről a 123/1997. (VII.18.) Korm. rendelet rendelkezik.
A hivatkozott jogszabály 1. § (1) bekezdésében foglaltak szerint „a rendelet hatálya az ivóvízminőségű vízigények kielégítését, az ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló, igénybe vett, lekötött vagy távlati hasznosítás érdekében kijelölt vízbázisokra, továbbá az ilyen felhasználású víz kezelését, tárolását, elosztását szolgáló vízilétesítményekre terjed ki, amelyek napi átlagban legalább 50 személy vízellátását biztosítják.”
A rendelet (3) bekezdése megállapítja továbbá, hogy a „közcélú vízilétesítmény létesítéséhez, üzemeltetéséhez vagy ilyen célt szolgáló vízhasználathoz, továbbá a jövőbeni ivóvízellátás célját szolgáló vízbázisok (a továbbiakban: távlati ivóvízbázis) védelme érdekében e rendelet szerinti védőidomot, védőterületet, védősávot kell kijelölni”
A vízbázisvédelem első fázisa a vízbázisok alapállapotának felmérése (elmaradt hidrogeológiai kutatások elvégzése, potenciális és tényleges szennyezőforrások felderítése, a szennyező folyamatok megismerése, megfigyelő (monitoring) rendszer kiépítése majd ezt követően a hidrogeológiai védőterület kijelölése.
A távlati ivóvízbázisok megnevezéséről, valamint az egyes távlati ivóvízbázisokkal érintett települések jegyzékének megállapításáról rendelkezik a 22/2016. (VI. 15.) BM rendelet, melyben rögzítésre került a kijelölt vízbázisok védendő kapacitása.
123/1997. (VII.18.) Korm. rendelet
22/2016. (VI. 15.) BM rendelet
3. A vízbázisvédelmi célprogram és annak végrehajtása.
Az Igazgatóságok által kijelölt Távlati-, valamint a sérülékeny földtani környezetben elhelyezkedő vízbázisokon az alapállapot felmérést, a hidrogeológiai védőterületek kijelölését az állam a vízbázisvédelmi célprogram keretében magára vállalta. Az állami vízbázisvédelmi célprogramot országosan a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóságok gondozták.
1994-2004 közötti időszakban a központi költségvetés alapján, központi forráselosztás ütemében folyt a vízbázisok biztonságba helyezése.
2004-től a központi költségvetés erőteljesen lecsökkent, így a diagnosztikai vizsgálatok ezt követően KEOP támogatás keretében folytatódtak.
A közcélú sérülékeny üzemelő ivóvízbázisok védőövezeteinek meghatározására a KEOP-2.2.3/A konstrukcióban a távlati vízbázisokra pedig a KEOP-2.2.3/C konstrukcióban lehetett pályázni. A KEOP-2.2.3/B konstrukció a biztonságba helyezés intézkedéseinek megvalósítására nyújtott pályázati lehetőséget. A konstrukcióban 100%-os támogatás elnyerésére volt lehetőség, amelyből 85% Kohéziós Alap és 15% hazai társfinanszírozást jelentett.
Védőterületek
Az ember okozta szennyezések legtöbbször a felszín felől veszélyeztetik a mélyben tárolódó vizeket. A felszínre kerülő szennyezés továbbterjedését és a mélyben lévő vízkészletek minőségének megváltozását legjobban a mélység, azaz a szivárgási hossz és a talaj szerkezetétől függő természetes szűrőhatás befolyásolja.
Műszaki számításokkal meghatározható a föld felszínén az a terület, ahonnan meghatározott időn belül a szennyezés, illetve a szennyezett beszivárgó víz a talajszemcsék közötti hézagokon vagy a kőzet repedésein keresztül eljut a védendő vízbázishoz, illetve a konkrét vízkivételi helyhez, kúthoz, forráshoz.
A mértékadóul választott időtartam általában valamilyen fizikai, kémiai, biológiai folyamat időszükségletéhez igazodik, mint például az egészségre ártalmas baktériumok elpusztulásának vagy a növényvédőszerek lebomlásának időigénye.
Mivel az ivóvíz céljára hasznosított vízbázis helye adott, az eléréséhez szükséges idő és szivárgási út határozza meg a felszíni védelmi övezet határait.
Ezek az időtartamok méretezési alapadatok, és alkalmazásukkal különböző méretű és elnevezésű védőterületekhez jutunk.
A különböző védőterületek gyűrűszerűen övezik egymást.
Belső védőterület
A kút vagy egyéb vízkivételi hely közvetlen környezete, ahonnan 20 napon belül a kút vízébe kerülhet a szennyező anyag.
Külső védőterület
A belső védőterületet a külső védőterület veszi körül. A külső védőterülethez tartozó elérési idő 6 hónapos.
Hidrogeológiai „A” védőterület
A hidrogeológiai „A” védőterületről 5 éven belül a kútba kerülhet a szennyező anyag , a szennyezett víz.
Hidrogeológiai „B” védőterület
A hidrogeológiai „B” védőterületről 50 éven belül a kútba kerülhet a szennyező anyag, a szennyezett víz.
Hidrogeológiai „C” védőterület
Annak a teljes vízgyűjtő területnek a határait jelzi, ahonnan a felszínre hulló csapadék egyáltalán eljuthat a kúthoz.
A sérülékeny üzemelő ivóvízbázis program keretében 35 db vízbázis diagnosztikai vizsgálata fejeződött be, ezekből 34 db vízbázis hidrogeológiai védőterülete – védőidoma került hatósági határozattal kijelölésre.
KEOP támogatással az üzemeltetők 18 db ivóvízbázis diagnosztikai munkáit végezték el, melyek esetében a vízbázis hidrogeológiai védőterülete - védőidoma hatósági határozattal szintén kijelölésre került
Határozattal kijelölt vízbázisok
