Notice: Undefined property: stdClass::$toc in D:\Weboldalak\NYUDUVIZIGHU\plugins\content\pagebreak\pagebreak.php on line 220
A MAGYAR - SZLOVÉN EGYÜTTMŰKÖDÉS FEJLŐDÉSE A VÍZGAZDÁLKODÁS TERÜLETÉN A FÜGGETLEN SZLOVÉNIÁVAL
A II. világháború után a volt Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság Kormányai 1955. augusztus 8-án Belgrádban aláírták a vízgazdálkodási kérdések megoldásáról szóló Egyezményt, és 1956. május 19-én Budapesten kicserélték egymás között a ratifikált dokumentumokat.
Az Egyezmény jelentősége elsősorban abban volt, hogy a határt alkotó vagy metsző vízfolyások és vízgyűjtő területek vízgazdálkodási kérdései mindkét ország érdekei tiszteletben tartásával az Egyezménnyel váltak megoldhatóvá.
Az Egyezmény határozataiból eredő kérdések megoldására és a feladatok végrehajtására hozták létre a Magyar - Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottságot.
A Bizottság összetételét, működési területét és a működés módját a Bizottság Alapszabályzata határozta meg. A Bizottság I. ülése 1957. januárjában Budapesten volt, az utolsó, XXXIV. pedig 1991. június 10-14. között Szabadkán.
Az Alapszabályzat rendelkezései alapján a bizottság a volt jugoszláv köztársaságok egyes vízgyűjtőire, melyek határosak voltak a Magyar Népköztársasággal, albizottságokat alakított.
A vízügyi szervek tevékenységét 1991-ig a magyar - jugoszláv egyezmény határozta meg. 1991. november 27-28-án a két Igazgatóság megállapodást kötött a hagyományok szerinti munkák folytatására a Magyar - Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság utolsó, XXXIV. ülésszakának határozatai értelmében az új magyar - szlovén vízgazdálkodási egyezmény megkötéséig.
A parafált Egyezményt, melynek mellékletét képezi az Állandó Magyar - Szlovén Vízgazdálkodási Bizottság Alapszabályzata, a felek 1994. október 21-én Ljubljanában írták alá.
A Szlovén Köztársaság Országgyűlése 1995. január 24-i ülésén az Egyezményt ratifikálta. A Magyar Országgyűlés az Egyezményt úgy ratifikálta, hogy az 1995. május 27. napjától érvényes.
Az Egyezmény ratifikálása után alakították meg az Állandó Magyar - Szlovén Vízgazdálkodási Bizottságot.
A két fél kormánya a bizottságba 3-3 tagot nevezett ki: elnök - kormánymeghatalmazott, kormánymeghatalmazott-helyettes és műszaki titkár.
A Bizottság létrehozta a vízgazdálkodási és vízminőségvédelmi szakértői munkacsoportokat, melyekbe szakértők és helyi szervek tartoznak. Magyar helyi vízgazdálkodási szerv: Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, vízminőségvédelmi szerv: Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség. Szlovén helyi partnerek: Szlovén Köztársaság Környezeti Ügynöksége - Muraszombati Kirendeltség, Egészségügyi Hivatal - Maribor (ZZV - Maribor).
ÍRÁSOS EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS:
"Egyezmény a Szlovén Köztársaság Kormánya és a Magyar Köztársaság Kormánya között a vízgazdálkodási kérdések tárgyában"
Magyar Közlöny 2001/30. szám, 1850 - 1851 - 1852 - 1853 oldal.
TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS A HATÁRTÉRSÉG VÍZGAZDÁLKODÁSI MUNKÁIRA
A Kerka patak Szlovéniában, Goričko területén ered, és az államhatárt Bajánsenye-Hodos térségében metszi. A határszakaszon a Kerka medrét a magyar fél 1965-ben rendezte, majd az 1970-es árvízi károk után átépítette. Az átépítés keretében a mederfenék esésének csökkentésére fenéklépcső épült. Az 1998-as Kerka árvíz után a közös érdekű szakasz rendezésére 1999- 2000. években került sor.
A Kerka patak befogadója a Mura folyó, Szemenyecsörnye település alatt. Vízgyűjtő területe a torkolati szelvényben 1591 km2. A patak határtérségi szabályozásához már 1958-ban elkészült egy tanulmányterv, amely alapján a felek megegyeztek, hogy a patak medrét 100 m3/s vízhozamra építik ki, amely megközelíti a 10 éves gyakoriságú vízhozamot. Új geodéziai állapotfelmérés alapján, a magyar fél 1975-ben elkészítette a módosított kivitelezési tervet, és figyelembe vette a Lendva betorkollást is. A szabályozási-mederrendezési munkákat a Kerka 800 méteres szakaszán, és a Lendva torkolati szakaszán a felek 1975 és 1978 között elvégezték. Az említettek mellett a magyar fél, a Mura szabályozási terve keretében, 1998-ban rendezte a Kerka új torkolati szakaszát, 200 m hosszon.
A Lendva a Kerka jobb parti mellékvízfolyása, Szemenyecsörnye térségében torkollik a Kerkába. A Lendva Ausztriában ered. Vízgyűjtő területe összesen 891 km2, ebből 691 km2 Szlovénia, 157 km2 Magyarország és 43 km2 Ausztria területére esik. Magyarországra érkezésétől majdnem a teljes hosszán határt alkotó vízfolyás. A patak mederrendezési munkáit a teljes közös érdekű hosszon mindkét ország összehangoltan elvégezte 1993-1998 között.
A Bagonica a Lendva bal parti mellékvízfolyása, Tornyiszentmiklós külterületének déli részén éri el a Lendvát. A patak meglehetősen ősállapotú, széles és szétágazó medrekkel, számos holtággal rendelkezik. Magyar területen 1985-ben történtek mederrendezési munkák. Az említett holtágakat szabályozott módon rácsatlakoztatták a Lendvára egy 200 méteres mesterséges meder kialakításával.
Az Ó-Lendva patak a Kerka jobb parti mellékvízfolyása. A Lendva és a Kerka közötti terület felszíni vizeit vezeti le. Meliorációs munkák kivitelezésének biztosítása, és a 10 éves gyakoriságú nagyvizek kiöntésmentes elvezetése miatt a felek 1969-1970 között rendezték a patakot a meglévő nyomvonalon. A kis mederfenék esés és a földműveléssel érintett területeken kivitelezett meliorációs munkák miatt a patak teljes hosszán, a rendezett patakmederben már az elkövetkező években elburjánzott a vízi növényzet és jelentős mértékű feliszapolódás következett be. Ezért a felek 1988-1989-ben majd 1999-ben mederiszapolást végeztek.
A Pincei határárok egy meliorációs levezető csatorna mellékága, melynek a befogadója az Ó-Lendva patak szlovén területen, a Pince település alatti részen. A Pincei határárkot a Felek 1986-ban építették ki azzal a céllal, hogy biztosítsa a meliorációs munkák kivitelezését az árok környezetében (szlovén és magyar oldalon).
A Határmenti árok a Borosnyak patak jobbparti mellékága. A befogadó szlovén területen van. A Rédics-Dolga Vas (Hosszúfalu) határállomás és határszakasz közvetlen környezetének a csapadékvíz elvezetését oldja meg. A rendezési munkák funkciója elsősorban a határtérségben a lefolyás szabályozása és a hordalék megfogása. A felek az árok alsó szakaszát az 1980-as évek elején építették ki. Magyar területen bukóaknás hordalékfogó épült 1981. évben. 1983-84-ben a bukóakna magasítása miatt a hordalékfogó kapacitása bővült. Napjainkra a hordalékfogó a kapacitásának utolsó szakaszához érkezett. A magyar fél 2000-ben elkészítette a Határmenti árok rendezési tervét a 86-os úttól nyugatra lévő 700 méteres árokszakasz kiépítésére, magyar területen. Az új árokszakasz 4 darab 50 cm szintkülönbségű fenéklépcsővel, valamint egy új hordalékcsapdával készült. A terv szerinti kivitelezési munkák 2001-2002. évben megtörténtek.
A Kebele patak a Lendva bal parti és egyben legnagyobb mellékvízfolyása. Szlovéniában ered, és Malo Kobilje falu alatt lép be Magyarország területére. Vízgyűjtő területe ebben a szelvényben kb. 58 km2. Szlovéniában a patakot 1974 és 1976 között, míg a magyar fél a felső szakaszt 1986-ban és 1990-ben rendezte. A patak magyar szakaszát a XX. század elején építették ki egy nagyobb mezőgazdaság-fejlesztési program keretében. A vízfolyás régi nyomvonalán Szíjjártóháza, Zalaszombatfa térségében ma is előfordulnak árvízi elöntések. A patak az államhatárt Rédics-Genterovci térségében metszi. Befogadója a Lendva patak, Lendva település felett Szlovéniában. Vízgyűjtő területe a torkolatnál kb. 270 km2. A patak medrét mindkét ország 1971 és 1973 között kiépítette a Magyarországról kilépő 31 m3/s vízhozamra. A többéves hidrológiai elemzések eredményei alapján a volt Magyar - Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság úgy határozott, hogy a Kebele patak 10 éves gyakoriságú nagyvizeit a Genterovci-Rédics útkereszteződésnél levő mérőszelvényben mért Q10=50 m3/s - nak fogadja el. Ennek a vízhozamnak megfelelően módosították, illetve építették ki a Kebele patak átfolyási szelvényét és a töltéseket.
A Kebele patak jobb- és bal parti bevezető töltése:
Annak ellenére, hogy az 580 m és 710 m hosszúságú töltések teljes hossza magyar területen van, magyar - szlovén közös érdekű létesítménynek számít. A Kebele patak medrének rendezési tervével egy időben, 1970-ben, a magyar fél elkészítette a bevezető töltések tervét, és a volt Magyar-Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság határozata alapján 1973-ban megépítette. A bevezető töltések a Kebele patak völgyére keresztirányban épültek, hogy a nagyvizeket összegyűjtsék, és a magyar területről érkező nagyvizeket a Kebele patak medrébe tereljék. Ez a megoldás hatásos volt, mert a Kebele patak medrét a magyar fél az 5 éves nagyvizekre, míg a szlovén fél saját területén a 30 éves nagyvizekre építette ki.
A Határ-patak a Kebele patak jobb oldali mellékága, szlovén területen Mostje (Hídvég) település alatt torkollik a Kebele patakba. Vízgyűjtő területe a torkolati szelvényben 29 km2. A 0+000 és az 1+058 km szelvények közötti szakaszon teljes egészében szlovén területen, majd a középső és felső szakaszában váltakozva szlovén és magyar területen folyik. Fontos szerepet tölt be a meliorációs vizek megfelelő levezetésénél. Az első tervvázlatok a Határ-patak és Határ-árok rendezésére még 1888-ban készültek, majd ezek alapján 1893. és 1896. évek között sor került a kivitelezésre az akkori kívánalmaknak megfelelően. A II. világháború után a magyar fél 1960-ban készítette el a patak rendezési tervvázlatát, a meder méretezéséhez mértékadó vízhozamnak az ötéves gyakoriságú nagyvizet fogadták el. A felek 1960-1961-ben a terv szerint a kivitelezési munkákat elvégezték. Meliorációs munkák kivitelezése miatt a felek 1976-ban új tervvázlatot készítettek a Határ-patak rendezésére. Ez a terv figyelembe vette a Kebele patak új medermélységét, és ezáltal lehetővé vált a Határ-patakot 50 cm-rel mélyíteni. A módosított terv alapján a rendezési munkákat mindkét fél 1978-ban elvégezte. A mederfenék kis hosszirányú esése, a náddal és vízi növényzettel tömegesen benőtt meder, és a környező meliorált mezőgazdasági területek művelése nagymértékben hozzájárult a patakmeder feliszapolódásához. Ezért a felek a növényzet eltávolítása mellett mederiszapolást is végeztek. Az Állandó Magyar - Szlovén Vízgazdálkodási Bizottság határozata alapján a felek 1999- 2000-ben ellenőrző geodéziai állapotfelmérést készítettek a teljes közös érdekű szakaszról. A mérések alapján a magyar fél 2000-ben elkészítette a nagyobb fenntartási munkák (mederiszapolás) kivitelezési tervét. A mederiszapolást mindkét fél 2001. folyamán elvégezte.
A Határ-árok (Gáborjánháza-Genterovci) a Határ-patak jobb oldali mellékága, szlovén területen Mostje (Hídvég) településnél torkollik a Határ-patakba. A felek 1976-ban a Határ-árkot rendezték, majd az 1990. évi fenntartási munkák keretei között módosították, illetve nagyobbították az átfolyási szelvényt.
A Szentgyörgyvölgyi-patak a Kebele patak baloldali és egyben legnagyobb mellékága, Zalaszombatfa térségében ömlik a Kebele patakba. Dominánsan magyar területen halad, a vízgyűjtő terület is jelentős részben magyar. Vízgyűjtő területe összesen 112,5 km2 , amiből szlovén területre esik 11,25 km2. Szlovén területen a patak ősállapotú, nem fenntartott, számos rézsűbeomlással és a mederben akadályokkal. A patakot 1983-1984-ben lokálisan rendezték magyar területen, a 10 éves gyakoriságú nagyvizekre. A meder vízemésztő képessége a kiépítés óta legfeljebb a 10 éves gyakoriságú nagyvíz 60%-a lehet. Ez a mederszakasz ma természetes állapotúnak tekinthető.
A Kerca patak Prekmurje (Murántúl) vidékén, Goričko térségében ered. A vízfolyás hosszabb szakasza szlovén területen van, az államhatárt Domanjsevci (Domonkosfa) település alatt metszi, majd magyar területen a Kerkába torkollik. Vízgyűjtő területe az államhatár szelvényben 24,7 km2. A magyar fél saját területén a Kercát 1964 és 1966 között rendezte, a Kerka mederrendezésével együtt. Az árvizek csökkentése és meliorációs munkák kivitelezése miatt, nemzetközileg egyeztetett tervek alapján, 1972-1973-ban megtörtént a patak első mederrendezését követő módosítás magyar területen. Egyúttal a mederfenék egyensúlyi állapotának megtartása céljából fenéklépcsőt építettek.
A Gyöngyösszeri-patak a Zala jobb parti mellékága. A Zala vízgyűjtőjének Szlovéniába eső részéről vezeti le a felszíni vizeket. A vízfolyás a teljes közös érdekű szakaszon mindkét ország területén erdős, természetes területen halad. A vízgyűjtő terület nem érzékeny az elöntésekre. Emiatt a meder csak magyar területen, a közös érdekű szakasz alatt kiépített. A közös érdekű szakaszon, illetve azok környezetében egyik ország területén sem szükséges beavatkozás. A cél a jelenlegi ősállapot megőrzése.
A Hosszúfalu-Rédics nemzetközi határátkelő objektumai szennyvizeinek tisztítása
A Hosszúfalu (Dolga Vas) határátkelő területén keletkező szennyvizek tisztítására szolgáló 200 LEÉ kapacitású biológiai szennyvíztisztító berendezés 1995-96. folyamán megépült és üzemel. A magyar fél a csapadékvizek és a tisztított szennyvizek szétválasztására szolgáló árkok tervezési dokumentációját készítette.
AZ ÁLLANDÓ MAGYAR - SZLOVÉN VÍZGAZDÁLKODÁSI BIZOTTSÁG KIADVÁNYA
2002-ben elkészült a magyar - szlovén közös érdekű vízfolyás-szakaszok és vízgazdálkodási objektumok nyilvántartása analóg és digitális formában, magyar és szlovén nyelven. A terv a közös érdekű vízfolyás szakaszokról olyan nemzetközileg egyeztetett hossz- és keresztszelvényeket tartalmaz, amelyek alapadatként felhasználhatók a határszakaszokon történő tervezési munkákhoz.
