Baj van-e a Hévízi-tóval?

 A Hévízi-tó körül az elmúlt években polémia alakult ki a Tó vízhozamának csökkenéséről, a vízhőmérséklet hűléséről, a tavat veszélyeztető újonnan engedélyezett vízkitermelésekről. A múlt tükrében a tó mai és várható jövőbeni állapotáról szeretnénk összefoglaló tájékoztatást adni.

 

A Hévízi-tó kialakulása

A Dunántúli-középhegység 150-200 millió éve lerakódott kőzeteiben több nagy felszín alatti áramlási rendszer alakult ki, amelyek a hegységperemeken a felszínre törhetnek, ilyen források pl. a Budai melegforrások és ilyen a Hévízi-tó forrása is.

A Hévízi-tó kialakulása kb. 2 millió éve kezdődött, ekkor tört fel egy hegységperemi vető mentén, egy homokkőrétegen keresztül a hévízi gyógyvíz. Ekkor alakult ki a 40 m mélységben található forrásbarlang és a tó kráterszerű medre, a világviszonylatban is egyedülálló 250 m átmérőjű gyógytó. A feltörő karsztvíz hőmérsékletének, vízminőségi összetételének köszönhetően a tó vizét régóta használják gyógyászati célokra. Gyógyhatása a kénes, enyhén radioaktív hévíznek és gyógyiszapnak köszönhető.

A Gyógytó fürdőtörténete 1795-ben kezdődik, amikor Gróf Festetics György a tó vizére tutajra épített fürdőházat emeltetett. Folyamatos lassú fejlődést követően a fürdő fejlődése a századfordulón vett látványos fordulatot.

 

Veszélyben a Gyógytó

A Dunántúli-középhegység területe ásványi nyersanyagokban gazdag, azonban a felszíni felszínközeli bauxit, barnakőszén, mangánérc telepek kimerülésével a bányászat egyre mélyebb szintekre kényszerült. A vízbetörések megelőzése érdekében az 1960-as években elkezdték a főkarsztvíztárolóban a bányaüzemek környezetében a vízszint fokozatos süllyesztését. A vízszintsüllyesztés a bányaterületeken elérte a 125-150 m-t, a középhegységben átlagosan 35 m körül alakult. A vízkitermelés hatására felborult a Dunántúli-középhegység természetes vízháztartása, a nagy áramlási rendszerek károsodtak, a források elapadtak, hegyi patakok száradtak ki, kiszáradt pl. a tapolcai tavasbarlang.

A Hévízi-tóra a Dunántúli-középhegység Ny-i részének vízkiemelései, közülük elsősorban a nyírádi bauxitbánya vízkiemelése hatott károsan, a tó vízhozama lassan a felére esett vissza. A tó forráshozama a századfordulón 600 l/s körül lehetett, a környező ivóvízkivételek, a helyi termálvízkivételek hatására az 1960-as években 500-550 l/s között változott, majd a bányászati vízkiemelések hatására az 1980-as években 300 l/s körülire csökkent.

 

Mi volt a vízhozam-csökkenés közvetlen oka?

A Hévízi-tó 109 m.B.f. tengerszint feletti magasságban található, tőle ÉK-i irányban a Keszthelyi- hegységben (125 m.B.f), Nyírádon (170 m.B.f), az Északi-Bakonyban (220 m.B.f.) egyre emelkedő karsztvízszintek voltak jellemzőek a nyírádi vízemelést megelőzően.

Alapvetően ennek a nyomáskülönbségnek köszönhetően tör a Tó-forrás a felszínre, és a nyomáskülönbség nagyságától függ a Hévízi-tó hozama.

A bányászati vízkiemelések mértéke a Dunántúli-középhegységben több mint 20 éven keresztül 12 000 l/s körül volt, amikor a rendszer csapadékból történő természetes utánpótlása több év átlagában csak mintegy 8000 l/s. (Jelenleg a karsztvíztárolóból kitermelt és a forrásokon elfolyó vízmennyiség +/- 4500 l/s.) A fentiekből következik, hogy több mint 20 éven keresztül a bányászati vízemelés meghaladta a karsztvízrendszer utánpótlását, a karsztvízszintek csökkentek, a Hévízi-tó és a karsztvízrendszer közötti nyomáskülönbség csökkent, aminek egyenes következménye volt a tó hozamának csökkenése.

 

A Gyógytó állapotának javulása

A bauxitbányászat kedvezőtlen hatása szakmai körökben ismert volt, de az akkori politikai körülmények közt a bányászatot nem lehetett leállíttatni. Erre csak a társadalmi nyomás hatására  került sor 1990-ben a  Nyírádi területen, ezt követően a tó hozama folyamatosan emelkedésnek indult, és ma már 400-430 l/s között változik. A Tó-forrás vízhozamának emelkedése azonban nem egyenletes, a vízhozam-növekedés időnként nagymértékű, máskor több évig stagnál, sőt előfordul, hogy átmenetileg csökken.

 

Miért nem egyenletes a vízhozam-növekedés, a javulás?

1990-ben a nyírádi bányászati célú vízszintsüllyesztést megszüntették, majd ezt követte több bányászati vízszintsüllyesztés leállítása. 1992-ben a vízmérleg pozitívvá vált, a karsztvízszintek emelkedésnek indultak, megkezdődött a regenerálódás folyamata. A Keszthelyi-hegységben és a DNy- Bakonyban a csapadék eloszlása nem egyenletes, a beszivárgás szempontjából nem mellékes a csapadék időpontja sem, ezek alapján a regenerálódás szintén nem egyforma. A karsztvíz nyomása bonyolult földtani közegen keresztül érvényesül, de befolyásolják azt a tó körzetében lévő termálkutak is. A karsztvízrendszert ma is 4000 l/s átlagos vízkivétel terheli, időben ez se egyenletes, előfordul, hogy átmeneti jelleggel rövid időszakaszon a vízkivétel meghaladhatja a beszivárgást. Ennek következtében a Tó-forrás hozamnövekedése nem egyenletes, ha átlagosnál csapadékosabb az időjárás, a hozamnövekedés felgyorsul (ez történt 1999-ben). Ha a csapadék az átlagosnál kevesebb, a forráshozam csökken vagy stagnál. Erre példa a 2000-2003. év közötti időszak. A hangsúly azonban a trenden van, ami egyértelműen a folyamatos javulást jelzi.

Csökken-e a tó vízhőmérséklete?

A Tó-forrás barlangjában hideg és meleg források találhatók. A forrásbarlangból kilépő karsztvíz hőmérsékletét legelőször 1971-ben mérték meg búvárok, ekkor az 38,8 oC volt.

A forráshozam csökkenésével a hideg források vízhozama nagyobb mértékben csökkent, mint a melegvizet szállító forrásoké, így a kevert víz hőmérséklete 1983-ban 39,4 oC, 1992 évben 39,7 oC volt. A tó forráshozam-növekedésével természetes, hogy az eredeti állapot felé mozdul el a forrásbarlang kevert vízének hőmérséklete. Mivel a tó hozamának növelése érdekében 10 évvel ezelőtt leállítottak Cserszegtomajon két vízbázist, ennek következménye, hogy a Tó-forráson belül az ún. hideg ág aránya az összvízhozamon belül csekély mértékben növekedett, a vízhőmérséklet néhány tized fokot csökkent. Valójában azonban nehéz a valamikori hasonló vízhozamhoz tartozó vízhőmérsékletet a maival összehasonlítani, mivel sem a vízhőmérsékletet, sem a hozamot nem mérték egykor a mai pontossággal.

Megbízható beépített hőmérővel történő mérésre csak 1983-tól van lehetőség. Várhatóan a forrásbarlangból kilépő kevert víz hőmérséklete hosszútávon 38-39 oC között fog állandósulni.

A jövőben milyen változások várhatók?

Ennek elemzését, az eddig lezajlott regenerálódás tudományos vizsgálatát végezte el 2000-ben a Magyar Állami Földtani Intézet és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt.

A Tó-forrás hozama kétséget kizáróan emelkedik átlagos csapadékviszonyok mellett, 2000 óta azonban az elmúlt 4 év rendkívül száraz volt. Ilyen csapadékviszonyok mellett a Tó-forrás hozama stagnált 400-410 l/s vízhozam mellett. Az előrejelzések szerint átlagos csapadékviszonyok mellett a vízhozam néhány éven belül eléri a 450 l/s-ot, majd 2010-ig az 500 l/s-ot.

A Tó-forrás kevert vizének hőmérséklete várhatóan az eredeti érték közelében, 38-39 oC között fog állandósulni.