Kebele árvíztározó

Előzmények

A magyar-szlovén határt több olyan vízfolyás is metszi, melyeknek forrása Szlovéniában vagy Ausztriában van. A patak belép Magyarország területére, és egy bizonyos szakasz megtétele után visszatér Szlovéniába. Bár az országok között a kapcsolat mindig jó volt, az államhatár gyakran gátolta a teljes vízgyűjtőterület közös tervezésen alapuló kezelését.

A Szentgyörgyvölgyi patak Ivanjševci, a Kebele patak pedig Kobilje település határában lép át Szlovéniából Magyarország területére, majd egyesülve Kebele patakként Rédics-Mostje között tér vissza Szlovéniába. A patak Lendva városánál torkollik a Lendva patakba.

Csapadékhiányos években száraz lábbal is járható a patakmeder. Esős időszakban a két patak tengerré változtatta a tájat. Legutóbb 1998-ban szenvedtek a Lendva–Rédics térségében élők a patakok árvizeitől. Az áradás magyar és szlovén oldalon nyolc település lakott részeit veszélyeztette, és közel 2000 hektár mezőgazdasági területet öntött el.

Ezek az árvizek magyar és szlovén oldalon 8 település lakott területeit veszélyeztetik:

Az 1998. évi árvíz képei

 

Az Állandó Magyar-Szlovén Vízgazdálkodási Bizottság határozatai

Mindkét ország vízgazdálkodási stratégiájában kiemelten szerepel, hogy az árvízi károk megelőzésében elsődlegesen vizsgálni kell az árvízi tározás lehetőségét. Ez a módszer lehetőséget nyújt az árvizek elleni védelemre, de biztosítja azt is, hogy a vízfolyásokat ne kelljen szabályozni, azok döntő része természetes/természetközeli állapotban maradhasson.

Az Állandó Magyar-Szlovén Vízgazdálkodási Bizottság a II. ülésszak óta (1996.) kiemelten foglalkozik a Kebele patak vízgyűjtőjén a nagyvizek visszatartása érdekében létesítendő árvízvédelmi beavatkozásokkal, amelyek szükségességét erősítik a közelmúltban történt események is: az 1998-as - teljes Kerka völgyet érintő – árvíz, a 2005. augusztusi és 2005. decemberi nagyvizek, amelyek jelentősen veszélyeztették magyar és szlovén települések belterületeit is.

Ezért a Bizottság II. ülésszak jegyzőkönyve 5.1. pontjában szereplő határozatok értelmében a Vízgazdálkodási munkacsoport a két ország tervezőinek a közreműködésével kidolgozott egy közös terv-vázlatot, majd ennek alapján (a Bizottság III. és IV. ülésszak jegyzőkönyve 5.4. pontjában szereplő határozatok értelmében) egy tanulmánytervet „A Kebele patak vízgyűjtőjén a nagyvizek visszatartása érdekében létesítendő árvízvédelmi beavatkozások” címmel, magyar és szlovén nyelven.

A tanulmány részletesebb elemzése alapján a Vízgazdálkodási munkacsoport kialakította közös szakvéleményét, beszerzésre került az érintett térségek magyar társadalmi fórumainak állásfoglalása, és elkészült a létesítendő tározó gazdaságossági vizsgálata, mely szerint a tározó 100 éves élettartamát figyelembe véve a befektetett pénzeszközök (építés-működtetés) megtérülési időszaka 30,2 évet tesz ki.

A Kebele árvíztározó ismertetése

A tervezett létesítmény Resznektől DNY-ra, Belsősárdtól ÉNY-ra és Zalaszombatfától ÉK-re helyezkedik el, a Kebele patak 9+173 km, és a Szentgyörgyvölgyi patak 1+146 km szelvényében, érintve a három említett település közigazgatási területét. A tározó hatására a 100 éves gyakoriságú árvizek kb. 60%-kal csökkennek majd, a 94 m3/s vízhozam 38 m3/s-ra mérséklődik. A tározóban víz csak az árvizek levezetésekor van, és akkor is csak rövid ideig (3-5 nap), a. kialakuló legnagyobb vízmélység 2,5 m. Az árvízszinthez tartozó tófelület 272 ha, az ekkor tározott vízmennyiség 2,84 Mm3

A tározó adatai:

Maximális tározható térfogat: 2,84 millió m3
Maximális térfogathoz tartozó felület: 272 ha
Maximális árvízszint a tározóban (MÁSZ) 168,00 mBf
A legnagyobb kialakuló vízmélység: 2,5 m

 

A völgyzárógát adatai:

Anyaga: föld
Hossza: 5466 m
Legnagyobb magassága: 3,5 m
Korona szélessége: 4,0 m
Rézsűhajlása mentett oldalon: 1:2,5
Rézsűhajlása víz oldalon: 1:3
Beépített föld mennyisége: 169.100 m3

 

Leürítő, vízszintszabályozó műtárgyak:

Kebele patak 9+173 km: Körbukós árapasztóval ellátott zsilip. A vízszintes cső 2xNA2000 mm. Az aktív bukóél hossza 15,0 m.
Szentgyörgyvölgyi patak 1+146 km: Körbukós árapasztóval ellátott zsilip. A vízszintes cső 3xNA2000 mm. Az aktív bukóél hossza 18,0 m.

 

Az átbukási szint mindkettőnél 168,00 mBf.

Az anyagnyerőhely a Zalaszombatfa külterület Nyakasháza térségében került kialakításra, a völgyzárógát mellett. Az építés befejezése után vizes élőhelyet alakítottunk ki.

A létesítmények területe (völgyzárógát, vízszintszabályozó műtárgyak, anyagnyerőhely) adásvétel útján vagy kisajátítással a Magyar Állam tulajdonába és a NYUDUVIZIG kezelésébe került.

Közös cél, közös megvalósítás

A Mura bal parti vízgyűjtőjén a korábbi években több árvízvédelmet szolgáló létesítmény épült meg:

  1. Domajinci víztározó (Lendva-tó)
  2. Lendva-Mura árapasztó
  3. Radamosi árvíztározó
  4. A rendszer új eleme az Interreg IIIA Slo-Hu-Cro Szomszédsági Program támogatásával megépült Kebele árvíztározó
  5. Kerka árvíztározó

Olyan határon átnyúló hatású létesítményről van szó, amely Szlovénia egyes településeit is védi az árvíztől, de a létesítmény Magyarországon épült.

Igazgatóságunk a szlovén Lendva Önkormányzattal együtt sikeresen pályázott az INTERREG IIIA Közössségi Kezdeményezés Szlovénia-Magyarország-Horvátország Szomszédsági Program 2004-2006. keretében nyújtott támogatásra.

A beruházás teljes költsége 2.474.885 Euro, amely 44% - 56% arányban oszlik meg Magyarország és Szlovénia között.

 

Fenntartási és üzemeltetési kérdések alapelvei

Az Állandó Magyar-Szlovén Vízgazdálkodási Bizottság 2006-2007. évi ülésein határozott arról, hogy:

  • a Kebele árvíztározót a két ország közös érdekű vízilétesítményének nyilvánítja annak ellenére, hogy az a két ország államhatárát semmilyen módon nem érinti
  • az árvíztározó a Magyar Állam kizárólagos tulajdona lesz, így garantálja Magyarország Szlovénia befektetéseinek hasznosulását, az eredeti célkitűzések tartós elérését
  • az árvíztározó fenntartási és üzemeltetési költségeit Felek közösen, egyenlő arányban viselik

 

A tározó évi rendszeres fenntartási munkáit egyik évben magyar Fél, másik évben szlovén Fél végzi, illetve amennyiben új pénzügyi körülmények állnak elő, mindannyiszor az Állandó Magyar-Szlovén Vízgazdálkodási Bizottság határozata szükséges. A tározó árvízi működtetését kizárólag a magyar Fél végzi. Az árvízi helyzetben felmerülő működtetés többletköltségeit a Felek megosztják.

Avatási ünnepség

A közös érdekű létesítményt - tekintettel annak az együttműködésben is példamutató, a határok nélküli Európát jól szimbolizáló jellegére - Szabó Imre (KvVM) és dr. Janez Podobnik (SZK Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium) miniszterek közösen avatták fel 2008. június 3-án.

 

Megjelent PR anyagok és konferenciaképek:

 

A Kebele árvíztározó létesítésével kapcsolatos régészeti munkálatok

A feltárásokat a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága végezte.

A tervezési szakasz kezdetén még a múzeum végezte az egyeztetést. 2001 őszétől egy új szervezet, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vette át a szakhatósági munkát. A Hivatal írta elő az örökségvédelmi hatástanulmány elkészítését, melynek munkarésze az érintett terület régészeti lelőhelyeinek feltérképezése, pontos lokalizálása volt.

A reszneki középkori vár a tervek szerint, a rövid idejű (1 napos) elárasztási területre esett. Ennek tisztázása, illetve a vízszintek megállapítása a VIZITERV együttműködésével már 2001-ben megtörtént. Az akkor szakhatóságként eljáró múzeum 2001 őszén olyan állásfoglalást adott ki, miszerint a vár föld-depóniával való körbevételére, védésére nincsen szükség, hiszen a vár egésze, azaz a belsővár nem kerül víz alá. Egy olyan erősségről van szó, ami éppen azért került ide, mert a védhetőségét a mocsárral körbevett terület adta. Árkai rendeltetésszerűen víz alatt voltak a középkorban is.
A reszneki várról 1994-ben, dr. Miklós Zsuzsa földvárkutató által készített légifelvételeken jól kivehetők a belső- és a külső várat övező árkok, amelyek élénkebb zöld színüket a vizenyős talajon dúsabban burjánzó növényzettől kapták.

Zalaszombatfa határában a római kori halomsírok déli sírcsoportja esett a rövid elárasztási területre. A temetkezések a keletkezésük óta eltelt 1000–1500 évben hasonlóképp időszakosan víz alá kerültek. A tározó megépítése után a helyzet lényegében nem változik, ezért háborítatlan megőrzésüknek nincs akadálya.

Ugyanakkor a gát tervei szerint, egy – korábbi terepbejárásból – már ismert régészeti lelőhelyet érintettek a földmunkák.

Az egész beruházási terület régészeti topográfiai terepbejárási munkálatait elvégezték a múzeum szakemberei. Munkájuk során Zalaszombatfa határában, a gátterületen kettő, az anyagnyerőhely területen szintén kettő régészeti lelőhelyet lokalizáltak. A Telek-aljai-dűlőben, valamint Nyakasháza-pusztán egymás közelében két felületen őskori és római kori leleteket gyűjtöttek a szántásban. A Kebele-patak partján hosszan elnyúló lelőhelyen az őskori és római kori leletekhez középkori (Árpád-kori és késő középkori) társultak.

Az ismert és az új régészeti lelőhelyek adatait elemezve a hatástanulmányban javasolták, hogy a gátak területén, illetve az anyagnyerőhely által érintett lelőhelyeken el kell végezni a megelőző régészeti feltárásokat. Javaslatuk szerint, a teljes felületek megnyitása előtt próbafeltárás tisztázza a régészeti lelőhelyek kiterjedését. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az általuk leírtak szerint hozta meg döntését és ezekkel a kikötésekkel adta meg a szakhatósági hozzájárulását.

A próbafeltárások közül kettő negatív eredményt hozott: a gátterületen, Nyakasháza-puszta I. lelőhelyen és az anyagnyerőhelyen, Nyakasháza-puszta II. lelőhelyen. A lelőhelyeknek a tervezett földmunkák által érintett részén nyitott kutatóárkokban régészeti jelenségeket nem lehetett megfigyelni. Ezzel a két helyszín kutatása lezárult.
A gátterületen két lelőhely esetében pozitív lett a kutatás.

Az anyagnyerő területén, a Kebele-patak parti lelőhelyen, jelentős mennyiségű lelet és régészeti jelenség mutatkozott a kutatóárkokban. A próbafeltárást követően újabb egyeztetésre került sor, amely eredményeként további feltárás nem történt, mert az anyagnyerőhely helyszínét áttervezték, így a régészeti örökség végül érintetlenül a földben maradhatott.

A korábbi terepbejárásokból ismert, Resznek – Szoros elnevezésű, nagy kiterjedésű régészeti lelőhelynek a gátterület által érintett kis részén, a feltárás érdekes új eredményekkel szolgált. Az előzetes, felszíni megfigyelések alapján őskori és római kori megtelepedés nyomainak előkerülésére számítottak. A megnyitott felületen azonban Árpád-kori leletanyagot tartalmazó gödrök is előbukkantak. A feltárás dokumentációja elkészült, a leletek restaurálása és leltározása még folyamatban van.

A Zalaszombatfa – Telek-Aljai-dűlőben elvégzett feltárás kétszeres meglepetéssel szolgált. A terepbejáráskor a felszínen csak kevés őskori leletanyagot lehetett gyűjteni. Evvel szemben az ásatás azt mutatatta, hogy a rézkor első felében, úgy 5500-6500 évvel ezelőtt, jelentős települések húzódtak a vizsgált területen. A másik meglepetés az volt, hogy a terepbejárás eredményeivel szemben, a megkutatott területen római kori jelenségek nem kerültek elő, viszont szép számban találtak Árpád-kori leleteket és településmaradványokat.

Felvétel az egyik, gazdag leletanyagot szolgáltató rézkori gödöregyüttesről

 

A felvétel egy Árpád-kori munkagödröt mutat, bontás közben.

 

 

Ennek a lelőhelynek a kerámia leletanyaga már restaurálásra került, íme egy reprezentatív válogatás a rézkori anyagból.

 

Válogatás az Árpád-kori kerámiákból. A furcsa „agyagkoloncok” általában kovácsműhely közelségére utalnak.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakhatósági állásfoglalása alapján és szerint a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága elvégezte az örökségvédelmi feladatokat. A gátak területén megtörténtek a megelőző régészeti feltárások.
Az anyagnyerő területén a próbafeltárások után nem történtek földmunka végzések, ott továbbra is háborítatlanul fekszenek a földben az örökségi elemek.

Tudományos szempontból ki kell emelni, hogy Zala megye ezen része mindeddig fehér folt a régészeti kutatás térképén. Korábbi munkálatokból mindössze néhány régészeti lelőhely ismert a környékről. Ekkora felületen, tulajdonképpeni egy mikortájon, nem volt hasonló nagyságú, több korszakot érintő feltárás-sorozat. A feltárások számos új információt hoztak a régészettudománynak. A leletek feldolgozása folyamatban van. Várhatóan a közeli jövőben a feltárások eredményeinek közreadása is meg fogy történni.

Első árvízi üzem: 2009. február

A magyar-szlovén közös érdekű Kebele árvíztározó vízgyűjtő területére 2009. év elején nagy mennyiségű csapadék, elsősorban hó, hullott. Majd a február elején bekövetkező hóolvadás és egyidejű csapadék hatására a Kebele patak rédicsi szelvényében a vízszint elérte az I. fokú árvízvédelmi készültség elrendeléséhez elfogadott és jóváhagyott határértéket (Kebele árvíztározó fenntartási és üzemeltetési szabályzata, jóváhagyva: NKO-410/2/08 sz. levél). A fentiek miatt, és a szlovén Fél kérésére, szükségessé vált a Kebele árvíztározó árvízi üzembe helyezése, valamint az I. és II. fokú árvízvédekezés elrendelése.

A tározó automatikus üzemű, kialakítása olyan, hogy emberi beavatkozás nélkül is visszatartja az árhullámok jelentős részét. A tervek szerint az árvíztározónak úgy kell működnie, hogy a mértékadónak kb. 94 m3/ s-os vízhozamot kb.1/3-ra, azaz max. 38 m3/s-ra mérsékeli. Az árvíz során beigazolódott: a tározó a terveknek megfelelően működik, s ennek eredményeként a nagyvizek lakott területek veszélyeztetése nélkül vonultak le, s a külterületi elöntések is lényegesen kisebbek voltak, mint a korábbiakban.

A néhány napos olvadás és a még meglévő talajfagy és a lehullott csapadék együttes hatása miatt a lefolyás az átlagosnak a sokszorosa lett. Február 7-én reggel a Kebele árvíztározó területén már foltokban megjelentek vízfelületek, ami február 9-én délutánra elérte a 150 ha-t. Észleléseink szerint a mostani árvíz idején közel egymillió m3 vizet tartott vissza a Kebele árvíztározó, így mérsékelve az árvízveszélyt a völgyben.

A rédicsi vízmércénél, a tározó alatt a patak mostani maximális vízhozama méréseink szerint nem érte el a 17 m3/s–t, azaz teljesült az a tervezéskori kritérium, hogy a tározó alatt ne alakuljon ki 35-40 m3/s-nál nagyobb vízhozam, s ennél nagyobb víz Szlovéniába se léphessen át a patakon.

A most a Kebele árvíztározóban visszatartott vízmennyiség korábban Zalaszombatfa belterületét árasztotta el, majd onnan tovább folyva más területeken is elöntéseket okozott.

Az Állandó Magyar-Szlovén Vízgazdálkodási Bizottság XIV. ülés jegyzőkönyve 5.4. pontja (Kebele árvíztározó) határozata alapján az árvízi helyzetben felmerülő működtetés többletköltségeit a Felek megosztják, a szlovén Fél a ráeső részt megtéríti a magyar Félnek.

A jelentkező problémák ellenére a Kebele árvíztározó árvízi funkcióját betöltötte. Az árvízi működés tapasztalatai alapján az üzemeltetési szabályzatot kis mértékben módosítani kell.

Az első árvízi üzem anyaga képekkel